Választás előtt – Miért olyan nehéz dönteni?

A mai cikkemben a döntéshelyzetekről fogok írni, illetve arról, hogy miért érezzük magunkat gyakorta képtelennek a választásra. Coachingban az ilyen helyzetek gyakran előfordulnak, ezért is gondoltam, hogy egy egész cikket szentelek a témának.

Az igazán sikeres emberek – egyesek szerint – gyorsan hoznak döntést és nehezen változtatnak az álláspontjukon. Egy bizonyos határon túl ez nekem inkább a fafejűség definíciójának hangzik, az azonban tény és való, hogy még ha nem is a tökéletes opciót választjuk, de kitartunk mellette, gyakran több hasznunk származhat belőle, mintha hezitálnánk, vagy ide-oda libikókáznánk a lehetőségek közt.

Miért blokkolunk le döntéshelyzetben?

Tapasztalataim szerint (melyek egy része személyes fejlődésemből, más része a coaching folyamatokból származik) a hezitálás és a döntések elodázása mögött a legtöbb esetben az áldozatvállalástól való félelem áll. Amikor több lehetőség közül választunk egyet, az összes többiről lemondunk, így áldozatot hozunk. Beállítottságunktól függően, vagy arra az egy dologra fókuszálunk, amelyet elnyerünk ezáltal, vagy azokra, amelyeket elveszítünk.

A jutalom gyakran sokkal kecsegtetőbb, mintsem hogy a veszteséget egyáltalán figyelembe vegyük. Ilyen lehet például, amikor valaki megkapja álmai állását annál a cégnél, ahová évek óta próbál bekerülni. Nem sokat fog gondolkodni, hogy otthagyja-e a régit, noha ez is egy áldozat részéről. Más helyzetekben – amikor a mérleg nyelve nem billen el ilyen mértékben – hajlamosak vagyunk abból kiindulni, mit veszíthetünk, semmint abból, hogy mit nyerhetünk a döntésünkkel.

Barátkozzunk meg az áldozatvállalással!

A megoldás? Fogadjuk el, hogy az életben néha fel kell áldoznunk dolgokat, hogy másokat elnyerhessünk vagy legalább a lehetőséget megadjuk magunknak. Tudomásul kell vennünk, hogy nem kaphatunk meg mindent egyszerre. Ezt nem úgy értem, hogy érjük be kevesebbel, mint amire vágyunk, sokkal inkább úgy, hogy tanuljuk meg felismerni, hogy mi az, ami nem kompatibilis egy vágyott állapottal, mi az, ami el fog veszni célunk megvalósítása során, tudatosan engedjük el.

Ha valaki egy másik városban szeretné folytatni az életét, el kell, hogy búcsúzzon régi kedvenc helyeitől, illetve tudomásul kell vennie, hogy a régi barátokkal is megváltozik a viszonya. Mindez a helyzet sajátosságából fakad, sok mindent nem lehet vele tenni. Vagy elfogadom ezt, vagy egyáltalán nem is költözöm.

Az áldozatvállalás néha igen félelmetes tud lenni, főleg egy ilyen szituációban, amit az imént felvázoltam. Egy coach ilyenkor is remekül tudja támogatni kliensét, hogy letisztázza magában, mit nyer és mit veszít az akcióval. ha már az ügyfél tisztán látja, hogy összességében a dolog nyereséges lesz, a coach feladata, hogy fókuszát a nyereség oldalon tartsa. (Ezt persze akár egyedül is gyakorolhatjuk odahaza.)

Ha a nyereséget, a vágyott állapotot tartjuk szem előtt, az egész szituáció egy sokkal pozitívabb színezetet kap. Így már képesek leszünk cselekedni, és beindítani a változást, amennyiben tényleg ezt érezzük a legjobbnak.