Hogyan kezdjünk változni? – Egy apró trükk, amely beindíthatja a folyamatot

A mai cikkemben egy egyszerű módszert fogok bemutatni , amelynek segítségével akár igen komoly változásokat is elindíthatunk viselkedésünkben. Ez a technika igazán nem igényel sok erőfeszítést, még csak cselekvést sem – egyszerű gondolati műveletről van szó.

Valószínűleg abban a stádiumban lesz a leghasznosabb, amikor a változás gondolatát épp csak megfogalmaztuk magunknak, és esetleg már próbálunk olykor-olykor az új, választott viselkedésminta szerint cselekedni.

Maga a módszer négy lépésből áll.

1. Fogalmazd meg a motivációd

Miért akarom a változást? – ez lesz a kulcskérdés, amellyel indítunk. Ha valaki próbált már változtatni bizonyos szokásain, tapasztalhatta, hogy ez nem is olyan egyszerű. Elménk egy része folyamatosan visszahúz minket a régi sémákhoz, mivel ezt érzékeli „biztonságosnak” számunkra.

Ha azonban tisztában vagy a miérttel, be tudod bizonyítani magadnak, hogy az új cselekvésforma kézzel fogható előnyökkel jár majd számodra. Ha például eldöntötted, hogy kevesebb édességet fogyasztasz, a motivációd lehet akár az, hogy egészségesebb légy, hogy leadj pár kilót, vagy egyszerűen az, hogy ne érezd magad folyton olyan levertnek, amikor a vércukorszinted váratlanul lezuhan.

2. Tudatosítsd a belső ellenfeled

Amint kimondod magadnak, miért szeretnél változtatni, egyből két hang fog szólni a fejedben. Az egyik az épp megfogalmazott pozitív hatásokat fogja ismételni, míg a másik (elméd egy kevésbé tudatos része) megpróbálja megindokolni, miért előnyösebb mégis a régi, jól bevált cselekvés. Ő lesz a te belső ellenfeled, vagyis az a részed, amelyik a változás ellen játszik.

Fontos, hogy mindkettőt tudatosítsuk magunkban és felismerjük, mikor melyik beszél hozzánk. Az édességes példánál maradva, a régi szokás melletti érvek lehetnek például az alábbiak:

„De olyan finom!”

„Mindig megnyugtat egy kis nasi!”

„Ennyi még nem árthat!”

A lista természetesen végtelenül hosszúra is nyúlhat.

3. Engedd szóhoz jutni mindkettőt

Sokan ott rontják el, hogy mielőtt cselekszenek, nem adnak szót egyiknek vagy másiknak. Vagy elnyomják magukban a „belső ellenfelet”, vagy tudtukon kívül beleesnek annak csapdájába, és a tudatos énüket hagyják figyelmen kívül.

Az előbbi esetben a kevésbé tudatos személyiségrész előbb-utóbb megtalálja az utat, hogy visszatámadjon, ami általában annál jobban fáj, minél tovább volt elnyomva. A másodiknál pedig… nos, csírájukban fojtjuk el a változásról szőtt álmainkat.

Azt javaslom, hogy engedjük mindkét felet szóhoz jutni, akár egy bírósági tárgyaláson. Képzeld el, hogy ott állsz egy doboz desszert felett, és már épp nyúlnál ki, hogy elvegyél egyet (na jó, többet). Emlékezz rá, hogy ilyen esetben add meg a szót a másik oldalnak is, vagyis a tudatos énednek, aki a változás felől döntött és megindokolta azt az 1. pontban. Hadd mondja el mindkettő az érveit, majd cselekedj aszerint, amelyik meggyőzőbb volt vagy nagyobb hatást gyakorolta rád.

4. Bárhogy cselekedj is, ne emészd magad miatta

Nem baj, ha a régi séma szerint cselekszel, a fontos csupán az, hogy meghallgasd a „kisangyalt” is a másik válladon. Elképzelhető, hogy időbe telik, mire megtanul elég hangosan beszélni, vagy elég meggyőző érveket felsorakoztatni.

Az új elgondolás így is-úgy is erőre kap azáltal, ha teret engedsz neki a tudatodban. Másrészről pedig az önvád és az esetleges szégyenérzet jóval többet árt neked, mint egy egész doboznyi édesség. ne ess bele abba a hibába, hogy azt gondolod, ha megbünteted magad, majd legközelebb másként cselekszel.

Ha hasznos volt számodra ez a cikk, kérlek, oszd meg másokkal is! Miután pedig kipróbáltad a módszert, írd meg a tapasztalataid kommentben!