Myers-Briggs személyiségtipológia: Az alapok

Úgy döntöttem, az elkövetkezendőkben szentelek néhány cikket a különféle személyiségtipológiáknak, melyekkel behatóbban is foglalkoztam. Sokakat érdekelnek saját- vagy mások személyiségének rejtelmei (köztük engem is), és összességében úgy vélem, az egyes tipológiák hasznos eszközök lehetnek a kezünkben, hogy megértsük magunkat és másokat, meg persze hogy hatékonyabban kapcsolódjunk hozzájuk, hiszen ez a lényeg az egészben.

Mindazonáltal fontos leszögeznünk, hogy a személyiségtípusok – legyen szó bármilyen felosztásról, bármilyen rendszerről, a.) nem arra valók, hogy beskatulyázzuk magunkat vagy másokat és címkéket aggassunk egymásra, illetve b.) nem jogosít fel, hogy viselkedésünkkel másokat megsértsünk vagy zavarjunk. Ne takarózzunk hát olyanokkal, hogy: “Arcon köptelek, de bocs, hát én ilyen személyiség vagyok, ezt el kell fogadnod…” A viselkedésünkért igen is felelősek vagyunk!

Most, hogy ez elhangzott, vágjunk is bele! Az első személyiségtipológia, amelyet körbejárunk, a Myers-Briggs.

Myers-briggs tipologia

Minden Junggal kezdődik

Carl Gustav Jung neve bizonyára sokaknak ismerősen cseng. Freud barátja, tanítványa volt, megalkotta a kollektív tudatalatti fogalmát és nem utolsó sorban a Myers-Briggs személyiségtipológia alapköveit is ő fektette le. Nyolc különféle személyiségtípust különített el, csak hogy Isabel Myers-Briggs nem sokkal utána tizenhatot csináljon belőle. De haladjunk csak szép sorban.

Jung az elme működését tanulmányozva úgy találta, négy alapvető kognitív funkcióval rendelkezünk: gondolkodás, érzés, érzékelés és intuíció. (A “kognitív funkció” annyit tesz, mint egyfajta művelet, amellyel a külvilághoz kapcsolódunk.) Ezen kívül felfedezte az intro– és extroverzió jelenségét. Ha ezeket összeszorozzuk, megkapjuk a nyolcféle jungi személyiségtípust.

Néhány apró finomítás

Isabel Myers-Briggs és édesanyja tovább alakították Jung modelljét. Kétfelé osztották a jungi kognitív funkciókat, és azt mondták, hogy az érzékelés és az intuíció segítségével információt szerzünk a világról (tanulunk), az érzés és a gondolkodás révén pedig felhasználjuk ezt az információt (vagyis döntést hozunk). Azt mondták továbbá, hogy e négy funkció közül nem egyet, hanem kettőt preferálunk: egyet a tanulási és egyet a döntéshozatali oldalról. Ezen kívül egy újabb szemponttal is gazdagították a modellt. Két újabb vonást vittek bele, amelyeket magyarul jobbára a “tervező” és “kutató” szavakkal illetnek. Ez az előbbiekben ismertetett kognitív funkcióktól függetlenül osztja fel az embereket. A végeredmény tehát 2x2x2x2 vagyis 16 személyiségtípus, melyeket négy betűből álló kódok jelölnek (pl. INFJ, ESTP, stb.).

A betűk, és ami mögöttük van

A Myers-Briggs tipológia kódneveinek első betűje E vagy I, a második N vagy S, a harmadik T vagy F, az utolsó pedig J vagy P. Az alábbiakban felvázolom nagy vonalakban, melyik mit jelent (és mit nem).

I = Introvertált (Introvert) / E = Extrovertált (Extrovert)

Az intro- vagy extrovertáltság nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki magába forduló, csendes, vagy épp harsány és társaságkedvelő. Leegyszerűsítve egy introvertált számára a belső világa valóságosabb, mint a külső, fizikai világ, egy extrovertáltnak pedig épp fordítva. Az extrovertált a külvilágban tud feltöltődni, míg az introvertált személyiségnek szüksége van a befelé fordulásra, hogy mindazt, ami történt vele “odakint” összeegyeztethesse azzal, ami “odabent” van. Egy introvertált is képes extrovertált módon viselkedni és vice versa. Fontos kiemelni, hogy a Myers-Briggs tipológia valójában az egyén belső működéséről mondd valamit (lást: kognitív funkciók) nem pedig a viselkedéséről. E kettő nyilván kapcsolatban áll egymással, mégis fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a kettő között. Az intro- és extrovertált minőség egy világnézetbeli különbség, a viselkedésben nem feltétlenül nyilvánul meg azonnal.

N = Intuíció (Intuition) / S = Érzékelés (Sensing)

Mivel az I betű már foglalt, az intuíció az N jelölést kapta. Társával, az érzékeléssel együtt ők alkotják a két “tanuló” funkciót, vagyis arra utalnak, ahogyan a világról információt szerzünk. Az érzékelők konkrét, kézzel fogható adatokra támaszkodnak, míg az intuitív személyiségek szívesebben rugaszkodnak el a tiszta racionális logikától, szívesebben spekulálnak és hoznak merészebb következtetéseket. Egy érzékelőnek hiteles, igazolható adatokra van szüksége, míg egy intuitív szívesebben keres mintázatokat. Egy érzékelő számára egy intuitív személy megfontolatlannak, álmodozónak és komolytalannak tűnhet, míg egy intuitív egy érzékelőt a földhöz ragadt, merev, dogmatikus, stb. jelzőkkel illethet magában.

F = Érzés (Feeling) / T = Gondolkodás (Thinking)

Ez a két funkció arra utal, ahogyan a döntéseinket hozzuk. Egy gondolkodó a tényeket vizsgálja, adatok alapján dolgozik, míg egy érző számára első sorban az a fontos, miként hat majd döntése másokra (és saját magára). A gondolkodó is figyelembe veszi a többi embert, de inkább úgy, mint további változókat egy képletben. Másrészről az érzők is támaszkodnak tényekre, adatokra, de úgy tekintenek rájuk, mint egy érzelmi kérdés részeire, melyek maguk is további érzések forrásai. Figyelem: az érzés / gondolkodás felosztás nem arra utal, hogy alapvetően valaki mennyire érzelmes vagy mennyit gondolkodik.

J = Tervező (Judging) / P = Kutató (Perceiving)

Aki tud angolul, most bizonyára a fejéhez kapott, a tervező és a kutató elnevezések ugyanis még csak köszönőviszonyban sincsenek az angol judging (ítélkezés, ítélkező) és perceiving (észlelés, észlelő) jelölésekkel. Szívem szerint az angol elnevezéseket használnám, de igazából azok is éppen olyan félrevezetők és megtévesztők, mint a magyar “fordításuk”. Egyszerűbb, ha megnézzük, mit jelentenek a gyakorlatban. A tervezők gondosan megszervezik az életük külső aspektusait, cserébe hogy belső világukban teljesen szabadok lehessenek. Szeretik a rendet, hűen tartják magukat a megbeszélt időpontokhoz. Minden séma szerint működik náluk, cserébe nem kell azon gondolkodniuk, mi lesz a következő lépés. Ez hatalmas megnyugvás számukra. A kutatók ezzel szemben a belső világukat szabályozzák, hogy ezáltal a külvilágban legyenek szabadok. Ők azok, akik elsőre szétszórtnak tűnhetnek. Lazán kezelik a határidőket, nehezen kiszámíthatóak, ugyanakkor nagyon élvezik a szabadságot.

Mindezzel az információval felvértezve tehát, ha valaki kitölt egy tesztet, nagyjából érteni fogja, mit jelent a kód, amelyet a végén kap. Mai kis bevezető cikkemben ennyit szerettem volna megosztani magáról a Myers-Briggs rendszerről. Értelem szerűen ennél jóval mélyebbre is le lehet ásni a témában (ez gyakorlatilag bármelyik személyiségtipológiára igaz), úgyhogy akit érdekel, csak bátorítani tudom, hogy tegye meg. A négybetűs kód csak a felszín, alatta pedig egy hatalmas és szerteágazó elmélet vár minket, hogy jobban rálássunk saját működésünkre, sőt, mi több, hogy egyenesen fejlesszük magunkat.

Még néhány gondolat

Lezárásképp visszautalok arra, amit a cikk elején is írtam: a fő előnyünk saját- és mások személyiségének megismerésében az, hogy megtanuljuk elfogadni és értékelni, hogy különbözőek vagyunk. Bárki el tudja könyvelni, hogy a másik ember “fura”, ahhoz azonban bölcsesség és jó szándék szükséges, hogy megpróbálja megérteni őt. A jövőben több hasonló témájú cikkre is lehet (sőt, kell!) számítani.