A perspektívaváltás ereje

A mai cikkemben ismét egy olyan problémamegoldó módszert ajánlok a kedves olvasó figyelmébe, amelyet könnyedén és hatékonyan használhat akár egymaga is a mindennapok forgatagában. Először kifejtem, mit jelent a perspektívaváltás és miért előnyös, ha gyakoroljuk, majd adok három konkrét technikát, melyek azonnal bevethetőek. Ahogy egy kedves sebész ismerősöm mondta: vágjunk is bele!

Mi az, hogy perspektíva és miért kell váltogatni?

A perspektívaváltás mindössze annyit jelent, hogy egy adott helyzetet más szemszögből is megnézünk, hogy ezáltal újszerű meglátások birtokába jussunk. A legtöbb esetben a saját egyéni nézőpontunkból szemléljük a világot, vagyis arra figyelünk, hogy MINKET hogyan érintenek az egyes események. Ez teljesen rendben is van, az élet azonban ennél komplexebb, rengeteg különféle nézőpont létezik a sajátunkon kívül, és ha csakis erre szorítkozunk, könnyen beleragadhatunk.

A “beragadás” itt azt jelenti, hogy nem látjuk a nagyobb képet, ami azzal jár, hogy nem értjük pontosan a helyzetet, aminek részesei vagyunk, így nem tudunk kellően megfontolt döntést hozni. Bizonyos helyzetekben ráadásul hajlamosak vagyunk mereven ragaszkodni saját nézőpontunkhoz, ami további feszültséghez és fájdalomhoz vezet. (Úgy gondolom, a konfliktusok döntő többségében az összes félnek igaza van, csak épp más szemszögből nézik ugyanazt a valamit, így nem értik meg egymást. Ilyenkor jön jól a perspektívaváltás gyakorlata.)

Összességében, minél több nézőpontból tudunk ránézni egy helyzetre, annál elfogadóbbak tudunk lenni, és annál hatékonyabb problémamegoldókká válunk. (Ezen kívül, annál szabadabbnak is érezzük magunkat – ez utóbbi személyes tapasztalat.)

Szándékosan nem hoztam eddig példát, hiszen a perspektívaváltás sokféle alakot ölthet. Következzék három mintagyakorlat (melyek sora természetesen bővíthető).

Átkeretezés

Azt állítom, hogy ha más nevet adunk a kutyának, az másként is fog ugatni. Átkeretezni nem más, mint más címkét ragasztani valamire, mint ami automatikusan jönne. Ezt értelmezhetjük általánosságban véve a szavak szintjén, de használhatjuk nagyon is konkrét élethelyzetekre.

Általános szinten a “probléma” szó helyett használhatjuk a “kihívás” vagy “megoldandó” szavakat, melyek sokkal pozitívabb érzelmi töltetet hordoznak. Ezt coachingban is gyakran szoktuk alkalmazni. A szavak, amelyeket használunk szó szerint programozzák az agyunkat. Ez az állítás igen messzire visz az NLP (neurolingvisztikai programozás) témakörébe, amelybe most azonban nem kívánok belefolyni.

Ezen kívül íme egy konrkét szituáció: Géza az egyetemen tanít. Egy alkalommal (technikai okok miatt) az intézmény nem tudja kiutalni Géza fizetését, csak a következő hónapival együtt. Géza egy hónapig bevétel nélkül marad, megtakarítása nincs. 

  • automatikus válasz: “Ó, hogy szakadna rájuk az ég!”
  • kiváltott érzések: frusztráció, tehetetlenség, düh, kétségbeesés, félelem
  • eredmény: Géza elméje leblokkol, nincs lehetőség konstruktív megoldásra. Dühe becsalja egy lefelé húzó érzelmi spirálba, ahonnét igen nehéz lesz kikeverednie.

 

  • átkeretezett válasz: “Minden életesemény egy lecke. Már látom, előrelátóbbnak kell lennem, és pénzügyi tartalékokat kell képeznem. Hálás vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy még egyszer nem kerülök ilyen helyzetbe a jövőben. Még jó, hogy ez most történt és nem akkor, amikor a kocsimat törlesztettem. Ezen kívül tudom, hogy van akire számíthatok. Így azért annyira már nem is tűnik vészesnek a helyzet. De azért, akárki is felelős ezért, szakadjon rá az ég.”
  • kiváltott érzések: feszültség, önátadás, bizalom, a kihívás érzése
  • eredmény: Géza konstruktív ötletelésbe kezd, megejt néhány telefont, és már van is egy kevés pénze. Listát készít mindarról, amit a hónap során feltétlenül meg kell vásárolnia. Elégedetten látja, hogy valójában fele annyit sem kell költenie, mint amennyit szokott.

A történés ugyanaz (elmaradt fizetés), csak épp a nézőpont más. Mindehhez persze gyakorlás kell, de az eredmény már egy apróbb változtatás esetén sem marad el!

Bújjunk a másik ember bőrébe!

A lelke mélyén mindenki jónak gondolja önmagát. Bármit tegyenek is az emberek, az valahogyan számukra “jó”. A harag és a konfliktusok egyik hatásos ellenszere pedig, ha ezt a valamit kikutatjuk. Ha megértjük, hogyan “tett jót” a másik, aki esetleg ártott nekünk vagy akivel konfliktusban állunk, könnyebben megengedjük magunknak, hogy empatikusak legyünk és megbocsássunk. (Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy helyénvalónak ítéljük meg, amit a másik tett vagy tesz, de ne feledjük, mindenki azzal dolgozik, amije van.)

Példa: Márk szülei igen jómódúak, így megvették egyszem fiacskájuknak a legújabb mobilkészüléket, amelyet Jenő, Márk osztálytársa a rákövetkező héten kilopott a fiú táskájából. 

Kérdés: Hogyan tett Jenő jót?

Jenőt édesanyja egymaga neveli kishúgával együtt. Két műszakban dolgozik, szinte sosem látja őt. Jenő olyan közegben nevelkedik épp, amely azt üzeni neki, a külsőségek teszik értékessé és szerethetővé. Ennek a hamis voltára nincs rálátása, másrészt korából adódóan amúgy is elkeseredetten vágyik társai elismerésére és tiszteletére. Jenőnek amúgy is kevés kellemes dologban van része, amit igazságtalannak érez. A telefon tehát csak egy eszköz számára, hogy “igazságot tegyen” a világ igazságtalanságával szemben, és hogy közelebb kerüljön egy vágyott állatpohoz, amelynek a “vágyását” egyébként ironikus módon épp a Márkhoz hasonló társaitól (és tágabb értelemben a társadalomtól) tanulta. 

Látjuk tehát, hogy a saját szemszögéből nézve Jenő tette nagyon is helyénvalónak tűnik. Tudjuk azonban, hogy egy csoportban ilyet nem lehet megettni, és Jenőnek vállalnia kell majd tette következményeit, Márk azonban talán már kevésbé haragszik társára, hogy mindezt végig gondolta magában.

Időutazás

Sok esetben azért érezünk frusztrációt, mert túlságosan is beszűkül az időérzékelésünk. Érdemes ilyenkor kitágítani a horizontot és megnézni, és feltenni az alábbi kérdések valamelyikét (helyzettől függően):

  • Mennyire fog ez érdekelni egy év múlva?
  • Mi lesz ennek az eredménye a jövőben?
  • Hogyan fogok profitálni ebből a későbbi életem során?
  • Mit mondana az öt évvel idősebb énem a mostaninak?
  • Miért is vágtam bele ebbe?

Példa: Linda egy gyorsétteremláncnak dolgozik futárként. Bár még csak fél éve van ott, szívből gyűlöli a munkáját. Reggelente szinte fel sem akar kelni, este pedig feszülten érkezik haza, tiszteletlenül beszél a szomszédasszonnyal. 

Linda kiszélesíti az időképét, és az alábbiakat állapítja meg:

Nyolc hónapja szerzett szakmát, a legtöbb szaktársának pedig egyelőre semmilyen bevétele sincsen. A szüleinél lakik szinte mind. Linda elég motivált ahhoz, hogy beindítsa saját vállalkozását, amihez másfél millióra van szüksége. Eldöntötte, akármit bevállal, csak hogy havonta félre tudjon tenni egy kevés pénzt, és hát ez volt az első hely, ahová felvették. Szeretné, ha két éven belül meglenne a pénz, bár tény, hogy kereshetne többet is. Németül jól beszél, így eldönti, hogy utána néz, akad-e valamilyen ügyfélszolgálatos állás német nyelven. Biztosra veszi, hogy ugyanúgy fogja utálni, de legalább háromszor ennyit fizet majd.

Ahogy Linda ezt végig gondolja, kissé megnyugszik. A megértésből származó nyugalom ez. Megveregeti saját vállát, mint a katona, aki épp háborúba vonul, leül a gép elé és megnyit pár állásportált.

Lezárás

A perspektívaváltás tehát a nehéz helyzetek legtöbbjében alkalmazható, coachingban pedig az egyik legalapvetőbb technikák egyike, amit alkalmazunk. Arra bátorítok tehát mindenkit, hogy bátran kísérletezzenek vele. Csodát persze ne várjunk semmitől, de fontos, hogy  felismerjük és értékeljük a legapróbb változásokat is. Ha még sosem próbálkoztunk ilyesmivel, elsőre nehézkesnek tűnhet, de a kulcs itt is, mint mindig, a gyakorlás.