Hogy viszonyul a tanításhoz egy olyasvalaki, aki sosem volt tanár?

Ezúttal kicsit más vizekre evezek (mármint a szokásos coachos témákhoz képest), és ezúttal, mint tanár(féleség) osztok meg veletek néhány gondolatot tanulásról, tanításról és önmagamról. Sokan sok mindent kérdeztetek már tőlem (elsősorban diákjaim és kollégák) ilyesmi témában, így úgy döntöttem, összeszedem a kedvenc kérdéseimet, és persze meg is válaszolom őket. Csapjunk is bele!

Hogyan kezdtél tanítani?

Diplomatikus kérdés azoktól, akik tudják, hogy nem szeretem magam „tanár”-nak nevezni. (Bocsánat, még nagyon élénken él bennem a középsulis tanáraverzió + tanári végzettségem sincs.) A történet röviden annyi, hogy 16 éves voltam talán, amikor (egyébként mások unszolására) elkezdtem angolt korrepetálni, ami aztán valahogy rajtam ragadt. A nyelvek mindig is jól mentek, a tanítás meg… Mondjuk, hogy sok mindent kitapasztaltam útközben, így kb. 10 év távlatából már úgy érzem, ahhoz is értek valamennyire 🙂

Mi a legfontosabb számodra, amikor tanítasz?

Nem tudok kibújni a coach bőrömből sem, így a személyes kapcsolatot teszem első helyre. Mindennek az alapja számomra, hogy emberek vagyunk, szükségünk van egymásra, és hihetetlenül motiváló tud lenni, ha ott van valaki velünk, akinek fontos, hogy mi elsajátítunk-e egy képességet vagy sem. Aki érdeklődik, bíztat, elismer, kijavít és ad egy fajta szemléletet. Ironikus módon egész életemben tanár nélkül tanultam, szinte mindent. Mostanában kezdtem rájönni, mennyire más tud lenni, ha nem csak magamra vagyok utalva. Jó tanárt véleményem szerint nem a megfelelő tudás megléte vagy hiánya miatt nehéz találni, inkább amiatt, hogy személyiségben mennyire passzolunk (vagy mennyire nem). Sok negatív tapasztalatot hallottam már tanulóktól…

Mi a legnagyobb erősséged a tanításban?

Amit a legjobban élvezek talán így minden dolgok közül, az az, ha fogok egy adott információmennyiséget, feldolgozom, átrendezem, és továbbadom olyan formában, hogy az könnyebben befogadható másoknak. Azt hiszem, ebben vagyok igazán jó. Egy élő információfeldolgozó-állomás vagyok, ami talán a rendszerszemléletemnek köszönhető. Az emberek értik, amit elmagyarázok, vagy ha mégsem, kihívásként élem meg. Megtalálni az utat valaki megértéséhez annyi, mint rájönni a kombinációra, amellyel egy bonyolult zár nyílik.

Hogyan látod a tanítás (mondjuk a nyelvtanítás) jövőjét?

Tök jó, hogy ennyi király nyelvtanulós applikáció elérhető manapság, de ezek szerintem sosem fogják pótolni a jó öreg „mester és tanítvány” felállás varázsát. Talán épp ellenkezőleg. Ahogy szép lassan elidegenedünk egymástól, a nyelvóra akár egy társas élménnyé is válhat. Ahogy már mondtam, én elég sok mindent megtanultam magamtól, és biztosan másoknak is működik ez a fajta megközelítés, ugyanakkor a többségnek talán pont nem.  

Miért mondják szerinted, hogy a közoktatásban nehéz megtanulni egy nyelvet?

Nehéznek nem nehéz, csak tizenéves fejjel az embert (általában) pont nem érdekli az egész, így nem is úgy áll hozzá, hogy annak számottevő eredménye legyen. Az egész közoktatás azért nem hatékony, mert „kötelező”, vagyis nem használja ki az ember természetes belső motivációit (amelyek ennyi idősen amúgy is lehet, hogy tök mást diktálnak). Én eléggé szerettem az angolt a suliban, ugyanakkor a nyelvi készségeim nagy részét videojátékokból szedtem össze. (Ugye-ugye, hogy ki mire motivált…)

Hogy lettél a svédországi magyarok bennfentes magántanára? 🙂

Ezt azért így nem jelenteném ki, bár lehet, hogy többen így gondolnak rám. Évekig úgy terveztem, hogy Svédországban folytatom az életem, amikor viszont meggondoltam magam, már ott álltam nyelvvizsgával a kezemben, és mivel nagyon szerettem a nyelvet, semmi esetre sem akartam elveszíteni a megszerzett tudást. A jól bevált megoldásomat alkalmaztam: elkezdtem tanítani. Valamiféle sugallat vezetett el talán a megfelelő online közösségekhez, ahol sok-sok kint élő magyarral kerültem kapcsolatba, akik mind örültek, jöhetnek hozzám tanulni (interneten keresztül persze). Sok nagyszerű emberrel volt szerencsém azóta együtt dolgozni, és többen már kifejezetten ajánlás útján jutottak el hozzám. Mindig megtisztelt, ha valaki továbbajánlott. Jól esik, ha hasznos tudok lenni, és a tanulók szívesen gondolnak rám.

Mit mindent tanítottál eddig és mi a terved a jövőre?

Noha angollal kezdtem, hamar jött mellé a matek és a fizika (műszakis múltamnak hála). A sztenderd angol-spanyol-svéd kombó viszonylag új keletű, sokáig tanítottam portugált is, illetve egyetlen olasz és egyetlen német órát is sikerült megnyernem magamnak (helyettesítés), de ezekhez nem állítom, hogy értenék is. Jelenlegi célom, hogy neuroanatómiát tanítsak egyetemistáknak.