Segítség! Mit gondol rólam a coachom?!

„Ez de hülye…”

„Most komolyan ez a baja?”

„Nem igaz, hogy még erre sem tud válaszolni…”

– ilyen és ezekhez hasonló feltételezéseket kapok ügyfelektől, akikben felmerül, vajon mit gondolok róluk és az ülésen tanúsított munkájukról. Mai cikkemben lerántom a leplet mindarról, ami egy coach fejében lejátszódik egy-egy ülés során.

A coaching üzemmód

Röviden összefoglalom, mit gondol egy coach a klienséről: 1.) hogy OK úgy ahogy van, 2.) hogy egy teljes, egész ember, aki meg tud állni a saját lábán, 3.) hogy szakértője az életének és a témájának, és végül 4.) hogy a válaszok, amelyeket keres, ott vannak benne. Ezen kívül az alábbi elvárásokat támasztja a coach az ügyfele elé: semmilyet. Végezetül, az alábbi módon értékeli a coach ügyfele válaszait: sehogy. Nos, ha ez ilyen egyszerű, miért írok erről egy egész cikket? Mert a legtöbben ezt nem fogadják el ilyen könnyen.

Egy coach az átlagember empátiájának 50-szeresével rendelkezik (ez nem tudományos adat), ami képessé teszi őt arra, hogy ítélkezés helyett őszinte érdeklődéssel figyelje ügyfelét. A legtöbben túlságosan is beleszoktunk abba, hogy mindenhez kommentet fűzünk, amit látunk vagy hallunk, így elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ezt valaki nem teszi meg.  Pedig lássatok csodát…

Én, mint coach, perverz módon abban lelek örömöt, hogy képes vagyok megérteni az ügyfelem, és egy idő után egyszerűen megsejteni, milyen kérdés vinné őt előbbre, hogy jobban lássa saját helyzetét. A coach tehát nem azért kérdez, hogy aztán kiértékelje a választ, egyszerűen csak kíváncsi, mit kezd vele az ügyfél. Akkor teszünk fel egy kérdést, ha valami azt súgja, hogy az a kliens hasznára fog válni. De hogy milyen módon, ahhoz már nem fűzünk elvárásokat.

„De valamire biztos gondoltál” – hangzik az egyik gyakori ellenvetés. És tényleg! Arra, hogy valamit majd biztos válaszolni fogsz 🙂

Ha van valami koncepció, azt egy etikus coach őszintén kimondja, valahogy így: „Most olyan érzésem van, mintha ez a két eset valójában ugyanarról szólna: hogy én, Gipsz Jakab, nem merek kiállni magamért. Te hogy érzed ezt?”

Megfelelési kényszer

Az iskolában jó hamar megtanultuk, hogy ha valaki kérdez, azt azért teszi, hogy felmérje a tudásunkat. Megszoktuk, hogy van egy jó válasz, és vannak rossz válaszok. Többen kifejezetten óvatosan kezdik megválaszolni a kérdéseimet, legalább is az első ülések alkalmával. Nézik az arcom, hogy vajon elégedett vagyok-e. Mivel nem sok mindent látnak, elbizonytalanodnak, esetleg kétségbe esnek. Ilyenkor szoktam finoman emlékeztetni őket, hogy nem az iskolapadban ülnek.

Egy coaching ülésen nincsenek jó és rossz válaszok. A „nem tudom”-ért nem jár egyes, visszakérdezni ér, sőt mi több, a válaszadást el is lehet utasítani. Ez mind teljesen rendben van.

Egy jó coach nem támogatja az efféle megfelelési játszmák fennállását, sem azzal, hogy neheztelően szusszant egyet, ha az ügyfél nem válaszol, sem azzal, hogy elismerően bólogat, ha meg igen. Minden az ügyfélért van, mindenből ő tanul, ő húz hasznot, a tudásából és a nem tudásából egyaránt. A coach ilyen szempontból nem érintett abban, hogy az ügyfél hogyan dolgozik, ahhoz sem fűződik tehát érdeke, hogy megítélje őt vagy az általa elmondottakat.

„Hogy szól ez rólad?”

Gyakran, ha azt gondoljuk, hogy mások megítélnek minket, az abban gyökerezik, hogy mi magunk ítélkezünk önmagunk fölött. Épp emiatt, szívesen visszairányítom ilyenkor az ügyfelek figyelmét önmagukra. Vajon ők mit gondolnak saját magukról? Vajon ők mennyire elégedettek saját válaszaikkal? Kinek vagy minek próbálnak megfelelni? És hogy lesz hasznos számukra az, ha ezt hangosan ki is mondják?

Érdemes időt szánni az ügyfél rejtett elvárásainak és félelmeinek felderítésére, ha ezeket ugyanis megdolgozzuk, az gördülékenyebb és eredményesebb együttműködést tesz lehetővé, illetve őszintébb kapcsolódást.

Egy kis bennfentes infó…

De most akkor egy coach mindenkit szeret és mindenki szimpatikus neki? Egyáltalán nem. Sokakhoz tud kapcsolódni, hiszen nyitottságra és elfogadásra képezték ki, de az korántsem igaz, hogy bárkivel képesek lennénk együtt dolgozni. Elárulok egy titkot: az ismerkedő beszélgetésen nem csak az ügyfél teszi le a voksát a coach mellett, hanem fordítva is.

A coachnak is el kell döntenie, vajon képes-e szimpatizálni leendő ügyfelével (általában egyébként képesek vagyunk), és amint belül igent mondott rá, már csak egy dolog fogja érdekelni: Hogyan lesz ennek az embernek jó?

Egy saját megélés

Számomra a coaching egy nagyon mély és nagyon őszinte vágyat elégít ki: hogy kapcsolódjak egy másik emberi lényhez. Mármint nem a felszínen megragadva, hanem úgy tényleg. (Ez amúgy meglepően nehéz egy olyan világban, ahol a formalitás és az érdekek szerepe ilyen jelentős.)

Mindig örülök, amikor új kliens jön, és hatalmas élmény megtapasztalni, hogy különböző emberek hányféle különböző módon működtetik az életüket. A legtöbb ügyfelem nagyon meg tudom kedvelni, és nagyon sokad ad emberileg, amikor látom, hogy eljutnak valahová. Az ő oldalukon állok, értük dolgozom, és sosem gondolnék rájuk negatívan.

Ó és még egy dolog: coachként nincs rajtam a kényszer, hogy eldöntsem, hogy amit hallok, azzal egyébként úgy „civilként” egyetértek-e vagy sem. Ez a fajta nyitottság és tisztaság pedig külön ajándék számomra a coachingban.

Nos tehát, én így állok az ügyfeleimhez és a coachinghoz így általánosságban, és szerintem a legtöbben hasonlóan vagyunk ezzel.

A coachingról dióhéjban

A coachok általában igen zavarba tudnak jönni, ha megkérdezik tőlük, mi is az a coaching voltaképpen. Ugyanakkor ha az ember coachoz megy, nyilván szeretne tisztában lenni vele, mibe is fekteti a pénzét.  Mai cikkemben – éppen ezért – szeretnék közérthetően és lényegretörően írni a coachingről, a benne rejlő lehetőségekről és korlátokról.

Előre bocsátom, ezzel a témával, hogy “mi a coaching?” egész könyveket tele lehetne írni. Én itt most egyfajta összesítést fogok tehát adni, hogy tisztán lásd, mitől lesz ez egy külön szakma.

A coaching definíciója

A coaching egy kérdéseken alapuló önfeltáró-önfejlesztő folyamat, melyben a kliens felfedezi saját belső működését egy adott szituáció / élethelyzet / kihívás tükrében. Egy tükörhöz vagy akár egy nagyítóüveghez is hasonlíthatnánk. Mindebben egy profi szakember, a coach segíti őt. A kliens a folyamat során válaszokat találhat kérdéseire, feloldhat önellentmondásokat, megláthatja erőssegeit és gyengeségeit, továbbá lehetséges megoldásokkal, alternatívákkal állhat elő az adott helyzetét illetően. Más szavakkal: tisztábban lát majd maga körül, és tudni fogja, merre induljon tovább.

Nagy hangsúly van azon a tényen, hogy a kliens mindezt önmaga végzi el, a coach csupán támogatóként van jelen, hogy a megfelelő szakmai tudás (kérdezéstechnika, visszatürközés, stb.) birtokában elősegítse a folyamatot, ne hagyja kliensét elveszni. Maga a coach semmit sem ad a kliens szájába, nem kínál megoldást, nem ad tanácsot, nem formál véleményt, nem sugalmaz, és lefgőképpen nem alakít ki üzletileg jövedelmező függőségi viszonyt saját maga és a kliens közt. A coaching alapvetése, hogy mindenkiben ott rejlik az ő saját, egyéni megoldása, a saját válaszai, a coach tevékenysége tehát szigorúan ezek feltárására korlátozódik.

A coaching hatásköre

Hiszem, hogy a coaching folyamat kiváló lehetőséget biztosít mindazok számára, akik életvezetési kihívásaikkal szeretnének megbirkózni, illetve egy-egy konkrét élethelyzettel kapcsolatban szeretnének válaszokat, illetve végső soron megoldást találni. A legnépszerűbb témák (a teljesség igénye nélkül): karrierépítés, munka-magánélet egyensúly, emberi kapcsolatok, stresszkezelés, szokások átformálása, érzelmi intelligencia fejlesztése, pozitívabb énkép kialakítása, stb.

Az üzleti coachingban kissé más a helyzet. A folyamatok célja gyakran vezetői kompetenciát fejlesztése (delegáció, asszertív kommunikáció, stb.), illetve nem ritkán előkerül a motiváció és az egyéni hatékonyság, mint téma. A coaching ezen ágazatában a kliens szakmai fejlődése van a középpontban. (Ez persze nagyon gyakran szorosan összefügg a magánélet alakulásával, tehát a life- és business coaching korántsem különül el olyan élesen!)

Fontos azonban megemlíteni, hogy maga a folyamat sosem külső körülmények megváltoztatását célozza, hanem a belső okok feltárását és a megfelelő belső munka elvégzése révén (amely a kliens és csakis a kliens dolga) a kliens működésének mintegy “optimalizálását” egy adott cél érdekében. Az álompárod tehát nem biztos, hogy megtalálod, ellenben jobb beszélgetőpartnerré, bátrabb kezdeményezővé válhatsz, javíthatsz az önbizalmadon, és egy sor olyan lépésre beprogramozhatod magad, amelyek elősegítik egy egészséges párkapcsolat kialakulását.

A coaching nagyban eltér a pszichoterápiától, mivel a coach nem dolgozik függőségekkel, múltbeli elakadásokkal, depresszióval, illetve egyéb, kifejezetten pszichés jellegű problémával. Ezekre egy coachnak egyszerűen nincs eszköze. Amennyiben a coaching folyamat során ezek valamelyike előkerül, és akadályozza a kliens munkáját, az etikus coach ezt visszajelzi neki, hiszen a folyamat ilyen feltételek mellett nem lehet hatásos. Ez esetben terápia indokolt.

A coachingot továbbá éles határvonal választja el az életvezetési és egyéb tanácsadástól, hiszen egy coach soha semmilyen körülmények között nem ad tanácsot, és nem kínálja fel saját megoldását, ahogy azt már említettem. Emiatt aztán a coach felelőssége mindössze annyi, hogy láttassa ügyfelével a helyzet / dilemma / kihívást / stb. minden részletét, beleértve az ő saját működését is az adott helyzetben. Óvakodjunk hát az olyan, magukat coachnak valló személyektől, akik “gazdagságot” ígérnek, tanácsot adnak, vagy esetlegesen a depressziónkból próbálnak kigyógyítani minket. Ezek egyike sem coaching!

A coaching típusai

Azon túl, hogy valami életvezetési (life) vagy üzleti (business) coaching, én szeretek a feldolgozott témák / célok alapján is különbséget tenni a folyamataim között. Vannak “csinálós”, “ránézős” és “tanulós” célok (ezek nem hivatalos elnevezések, természetesen).

Egy tipikus “csinálós” téma vagy cél lehet például, ha valaki új karriert épít, és konkrét lépéseket szeretne tenni ez ügyben. Maga a téma sokfelé elágazhat, a pontot viszont az fogja feltenni az i-re, hogy az ügyfél meglépte-e mindazt, amit meg szeretett volna a célja érdekében. Az ilyen folyamatokban nem elég a belső munka, kő keményen a tettek mezejére kell lépni.

Egy “ránézős” téma például ha valaki nagyobb tudatosságra kíván szert tenni emberi kapcsolataiban. Képzeljük el, hogy Jenőt újabban mintha kerülnék a barátai, és szeretné megérteni, miért történik ez. Ilyenkor feltérképezzük Jenővel, mi változott benne és körülötte, milyen szerepet játszik ő abban, hogy a dolgai így alakulnak. A végeredmény nem feltétlenül lesz egy konkrét tett (de mindig lehet), a folyamat gyümölcse ilyenkor sokkal inkább a felismerés, az új tudás.

Végezetül egy tipikus “tanulós” cél az, amikor egy középvezetőt azzal küldenek coachingba, hogy javítania kell a kommunikációján, mert az emberei egymás után mondanak fel durvasága okán. Ebben az esetben a coach egy kicsit tréneresebb szerepet vesz fel, megjelenik az információátadás. A coach bevezeti őt az asszertivitás fogalmába, és esetleg az érzelmi intelligencia témaköre is előkerül. Ez a fajta tudásanyag az ügyfélben nem feltétlenül van jelen, így a coach – mint külső input – hozza azt be a folyamatba. Az ügyfél ezután gyakorol, és a coach-csal együtt kielemzik az eredményeket.

Nos, azt hiszem ennyi az, ami egy cikkbe belefér és érdemes tudnod, mielőtt felkeresel egy coachot. Ne feledd, te vagy a témád szakértője, te dolgozol rajta, a coach pedig segít neked, hogy mindez várakozáson felüli eredményeket hozzon számodra.