Mikor NE legyünk asszertívek?

Mai cikkemet az asszertív kommunikációnak szentelem. Az asszertivitást sok szempontból tekinthetjük a kommunikáció Szent Gráljának, az azonban már általában nem hangsúlyozzák kellőképpen a kommunikációs tréningeken, hogy igenis vannak helyzetek, ahol nem ez a legnyerőbb ütőkártya. Asszertivitással sok mindent elérhetünk, azt azonban ne gondoljuk, hogy valamiféle mágikus csodaszerről van szó.

Az asszertivitás alapja, hogy bizonyos jogokat tulajdonítunk magunknak és másoknak, és ezeket tiszteletben is tartjuk. Ironikus módon az egyik ilyen jog épp az, hogy ne legyünk asszertívek (egészen addig, amíg ezért vállaljuk a felelősséget és szembenézünk a következményekkel). Nézzük mikor lehet érdemes más stílushoz folyamodni!

Mikor legyünk passzívak?

Semmi esetre se próbáljunk asszertívek lenni, ha megtámadnak. Ha a másiknál fegyver van, nem igazán vagyunk tárgyaló pozícióban, a támadót pedig általában nem szokta érdekelni, hogy érezzük magunkat a helyzettel kapcsolatban. A passzivitás célja, hogy túléljünk, és ilyen esetben éppen erre van szükségünk!

Ezen kívül elképzelhető olyan eset, ami egyszerűen nem ér annyit, hogy megfogalmazzunk egy gyönyörű kerek én-üzenetet, főleg akkor, ha sejthető, hogy a másikat egy fikarcnyit sem fogja érdekelni. Ha a sarki vegyesboltban az eladónak rossz napja van, és nem úgy szól hozzánk, ahogy az jól esne, biztos, hogy érdemes beleállni a dologba?

Mikor legyünk agresszívek?

Az agresszív kommunikációnak is megvannak a maga előnyei. Vészhelyzetekben például kifejezetten hatásos tud lenni. Ha látsz egy kislányt a síneken és épp jön a villamos, mit teszel? A saját megélésedről fogsz beszélni, vagy egyszerűen rákiabálsz, esetleg oda is szaladsz? Van az úgy, hogy nincs értelme asszertívnek lenni, mert életek forognak kockán. Ez hatványozottan igaz akkor, ha amúgy is vezéregyéniség vagy és gyorsan vág az eszed.

Egy másik tipikus helyzet, amelyben akár agresszíven is megnyilvánulhatunk, ha meg kell védeni magunkat vagy a szeretteinket (és mondjuk fegyver nincs a dologban, sem közvetlen életveszély). Mire gondolok itt? Ha mondjuk egy biztosítási ügynök már harmadszorra hív fel a héten, hogy biztos nem gondoltad-e meg magad. Vagy ha látod, hogy a környékbeli suhancok nagyon nézegetik az autódat. Az ilyen esetekben a kapcsolat kevésbé fontos, mint a gyors megoldás, és hogy világosan kijelöld a határaidat. Ilyenkor is lehetsz persze asszertív, de egyesek kényelmesebb, ha a másik utat választják.

Nos íme, négy olyan eset, amikor az asszertivitás vagy nem vagy talán kevésbé célravezető. Mostanra talán felmerült benned, hogy akkor mikor érdemes passzív-agresszíven kommunikálni. Nos, az én véleményem az, hogy soha, ugyanis sem a passzív sem az agresszív kommunikáció előnyeit nem lehet érvényre juttatni vele.